Mától böjtölök.

Illetve ráhangolódom, mert nem szabad csak úgy fejest ugrani a nem-evésbe.

Húsvét előtt már belefogtam, de csak pár napig tartottam, mert jött a lányom szülinapja, amikor együtt akartam ebédelni a családdal. Aztán a húsvét. De most végre!

Nem éhezem! Élvezem!

Sőt, már alig vártam. Előtte jó esetben legalább két-három hétig tart a ráhangolódás. Először elhagyom a húsféléket, a kávét, az alkoholt. Majd a tojást és a tejtermékek többségét is. Majd következik egy-két bevezető nap. Ez kezdődik ma. (Holnapután pedig indul a csak ivás.)

Nem baj, hogy nem húsvét előtt , hiszen nem vallásos célzattal csinálom. Az idén így jött ki. Akkor kell böjtölni, amikor késznek érzem magamat. Különben nem fog sikerülni. (Tapasztaltam:) Most nem zavar semmi, Rá tudok hangolódni, fel tudok készülni.

Lepereg minden kísértés! Ezeknek persze ellenáll a gyakorlott böjtölő, de minek magamat megerőszakolni. Akartam szülinapi tortát enni - a fiam sütötte! Akartam húsvéti tojást enni! Most pedig nem akarok enni! Egy darabig :) Jól akarom magam érezni: könnyűnek, energikusnak és fiatalnak!

Indul a böjti naplóm – ez a -2. nap. Mostantól minden nap megosztok veletek néhány böjti gondolatot.

Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat.