„La vie c’est pas un kiwi!” – szembesültem minden reggel a tűzfalra festett felirattal, pedig kikapcsolódni és feltöltődni ruccantam ki Lyonba néhány napra. A mi habostortánkra hajazó megállapítás azt sugallja, hogy nem mindenkinek akkora élmény ez a város, mint nekem.
Turistának lenni viszont igen jó itt, főleg, ha az ember elsősorban látni szeretne, fogyasztani meg csak módjával.
Lyon különlegessége, hogy két folyó – a Rhône és a Saône – találkozik itt, kies félszigetet képezve. Ez, valamint a jobb oldal dombjai meghatározzák a város arculatát és hangulatát. A kellemes kis hidakon gyorsan bejárhatók a város belső terei, főleg, ha az ember felpattan egyre a több száz helyen bérelhető és lerakható kerékpárok közül.
A Saône patján hétvégén olyan piacot találtunk, hogy csak csorgattuk a nyálunkat. Biztos eszembe fog jutni néhányszor, amikor kimegyek a Bosnyákra. És nem csak a káprázatos választék és annak gusztusos kiállítása, hanem az eladók kedvessége miatt is.
Amúgy megintcsak nem találtam nyomát sem a rátartiságnak és a külföldiekkel szembeni ellenszenvnek, amit gyakran állítanak a franciákról. Többször is előfordult, hogy amikor látták a kezemben a térképet, a biciklis, vagy a buszsofőr megkérdezte, segíthet-e. Ugyanilyen kedvesek voltak, akiktől útbaigazítást kértem, és biztos, hogy nem csak azért, mert franciául beszéltem.
A város körülbelül fele akkora, mint Budapest, és kétszer olyan élhető. Az autósok és a buszsofőrök például 
végtelen nyugalommal tűrik, hogy a gyalogosok és a rengeteg kerékpáros minden piros lámpán átmegy. Zöld lámpánál csak turistát láttam átkelni.
A Rhône partjának egyik szakaszát szerencsére meghagyták a gyalogosoknak, piknikezőknek. A két híd között füves parkban azonnal megjelentek az sütkérező, piknikező lyoniak, amint kisütött a nap.
Itt szokott állni a turisták egyik kedvelt látványossága, az Only Lyon óriásbetűkből kirakott felirat. Persze mi is le akartunk vele fényképezkedni, de hiába kerestük. Teljesen véletlenül találtunk rá a Régi Lyon egyik terecskéjén, ahová egyik napról a másikra átszállították.
Ugyanilyen váratlanul bukkannak fel itt ott a városban a régi körhinták, amelyek tényleg valami kedves, múlt századeleji hangulatot varázsolnak a korabeli és az azóta épített, de többnyire ízlésesen beágyazott modernebb házak közé.
Én maximálisan megkaptam Lyontól, amiért jöttem, ha nem is kivi formájában. Ízelítőnek néhány kép, aztán majd jön a többi is...
Könyvek a folyóparton, könyvek a kapualjban.
Ezeket a marionett-figurákat a XVIII. században találta ki egy helybéli selyemszövő, aki elvesztvén állását azt találta ki, hogy fogorvosnak áll és pácienseit bábelőadással fogja szórakoztatni. A jobbszélső Guignol - a lyoni Vitéz László. Ő az okos, a bátor, a jószívű kedvenc a ma is népszerű előadásokon.
A lyoniak nem szeretik a szürke tűzfalakat. A festett falakon a festő is festett.
A pétanque sosem hal ki: a fiatalok ugyanúgy játsszák a kis terecskéken, akárcsak az idősebb korosztály.
Átsétálni jó...
