Bepánikoltál, hogy öregszel? – kérdezte kedvesen egy ismerősöm, mikor mutattam neki, milyen blogot kezdtem írni. Persze. Ki nem éli át ezt az érzést legalább egyszer életében? De igazán akkor ijedtem meg, mikor belegondoltam: akkor kétségbeesve fogom leélni a hátralevő évtizedeket?!!!!!
Azt már nem!!!
Ismerek én fiatalos időseket, boldog öregeket. Nem mondom, hogy sokat, de ők a bizonyíték rá, hogy lehetséges. Nem gazdagok, nem ránctalanok, nem néznek ki 20 évesnek – mégis látszik, rajtuk, hogy élvezik az életet, tesznek az egészségükért, odafigyelnek a külsejükre, sokat mosolyognak, mindig van valami elfoglaltságuk, amit örömmel csinálnak, vannak barátaik, vannak céljaik, és leginkább az örömeikről beszélnek.
Ezt akarom én is.
"A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaság fölött."
Albert Schweitzer
Miért írok róla blogot? Mert úgy gondolom, hogy sokan vagyunk, akiket a negyvenes éveik elején megérintett ez a téma. A legjobb korban vagyunk: már sok mindent láttunk, megtapasztaltunk, tudjuk, mit nem akarunk, talán már azt is, hogy mit igen. És még bármit megtehetünk, mert még fiatalok vagyunk! De már el is kell kezdeni megtenni!
Szeretném összegyűjteni és megosztani az örökifjak titkait. És persze ki is próbálni őket.
Nem recepteket, hanem hozzávalókat keresek, amiből mindenki maga állíthatja össze előtte álló évei menüjét az hosszú testi, lelki és szellemi fiatalsághoz.
Te mit teszel, hogy fiatal maradj? Oszd meg velem, velünk! Várom a tippeket!
