Tegnap valahogy sokkal kisebbnek tűnt, mint a múltkor. Vagy gyorsan öregszem. Pedig nem gyerekkoromban voltam itt legutóbb. Akkor persze minden óriási és félelmetesen izgalmas volt. És akkor még nem zavart a fröccsöntött Kukorica Jancsi meg a Big Benek a kanyarodós fotelokon.
Vasárnap délután öngyilkosság Vidámparkba menni, gondoltam. A hőségben kellett is sorban állni néhány helyen, de hogy a legnagyobb sor az Elvarázsolt kasétély és a Mesecsónak előtt lesz, arra nem számítottam. Estefelé aztán csökkent a hőség és rövidültek a sorok. A Barlangvasúton már exkluzív menetünk volt. 
Összességében azonban sokkal kevesebben voltak, mint vártam. Emlékeim szerint egy ilyen szép, napos vasárnap tömegeket csalt ide. Vagy az is csak gyerekként volt óriási.
Mivel a fiamat még benyomtam a 140 centi alatti kategóriába spórolás okán, lemaradtunk néhány játékról, de jól szórakozott. Én pedig nosztalgiáztam. Sajnos a Hullámvasút már csak mint ácsmesteri remekmű (1926-ból!) nyűgözött le, de a dodgem még mindig a top. Az utolsó fél óra végtelenített menete tényleg vidám volt.
Talán utoljára, mert a legfrissebb hírek szerint szeptember végén tényleg bezár ez a Vidámpark. Új pedig nemigen lesz egy darabig. Talán néhány régi, mozdíthatatlan játék megmaradhat. Hiányozni fog...
A fotók a Vidámpark honlapjáról valók.
