A hé
tvégén, mikor szedtem a rebarbarát az epres-rebarbarás tiramisuhoz, arra gondoltam, mennyire kedvelem is én ezt a lapuszerű óriást.
Kicsit sok helyet foglalnak a tövek, de nagyon hálás dolog foglalkozni velük. Nem túl igényesek, a félárnyékban is szépek. Hónapokon át szedhető, lankadatlanul növeszti óriási leveleit.
Sok mindenért szerethetjük: finom, kalóriaszegény és tele van értékes anyagokkal.
Szedni csak áprilistól júniusig, majd szeptember-októberben jó, mert utána nagyon megnövekszik oxálsav-tartalma, aromája gyengül, s a növény is erőt gyűjt.
Sajnos a piacokon ritkán lehet kapni, pedig üdítő, tél végi vitaminbomba. Nagy mennyiségben tartalmaz a B1-, B2-, A- és C-vitaminokat, valamint niacint, s olyan ásványi anyagokat, mint a kalcium, kálium, foszfor, magnézium, szelén és vas. Éppen ezekből fogytunk ki tavaszra!
Hasznos növényi rostokat, tartalmaz, továbbá értékes cseranyagokat, flavonoidokat, polifenolokat. Jellegzetesen fanyar, savanykás ízét magas almasav-, citromsav- és oxálsav(sóskasav)-tartalmaz adja. Remek salaktalanító, vér-, illetve vesetisztító, ám akiknek vesekövük van, ne nagyon fogyasszák, mert oxálsav-tartalma miatt kőképződésre hajlamosít. Ráadásul csökkenti a bélből a kalcium-felszívódást és csökkenti a vér kalciumszintjét, ezért érdemes tejtermékkel együtt fogyasztani, mert akkor sav akkor inkább a tej kalciumtartalmával lép reakcióba, s a szervezet kalcium-tartalékait nem veszélyezteti.
Jó hír, hogy 100 g rebarbara mindössze 16 kcal-t tartalmaz.
Egyik legfontosabb tulajdonsága antioxidáns hatása, amelyet magas (még a répáét is meghaladó) karotinoid-tartalma is fokoz.
Gyulladáscsökkentő és vérzéscsillapító hatása is van. Kezelhetjük vele a fogínygyulladást, de akár a gyomorfekély miatt kialakuló vérzéseket is megelőzhetjük a fogyasztásával.
A bélrendszerben található gombás betegségek - például Candida fertőzések - esetén is segíthet.
Az emésztésre is jó hatással van: étvágyjavító és a hasmenéses panaszokat is enyhíti.
Ugyanakkor levele és gyöktörzse sok antrakinon-származékot tartalmaz, amely nagy dózisban mérgező: bélnyálkahártya-irritációt, gyomor- és bélgörcsöket okozhat. Használják ugyan a népi gyógyászatban hashajtónak, bélműködés-szabályzónak és étvágyjavítónak, de a konyhából inkább száműzzük a kertbe, ugyanis áztatott levét nem állhatják a levéltetvek. Esetleg fessünk vörösre porított gyöktörzsével hajat, textíliát, gyapjút.
A frissen vágott rebarbaraszárat hűtőszekrényben napokig eltarthatjuk, sőt le is fagyaszthatjuk.
A hámozott darabokat rövid ideig is elég párolni, mert hamar szétfő. Mindenképp édesíteni kell, hogy savanykás ízét enyhítsük. Legjobb barátja az eper/szamóca, de más idénygyümölcsökkel is jól társítható. Jól illik hozzá a fahéj, a szegfűszeg és a gyömbér.
Nem csak édességekhez érdemes kipróbálni, kompótként, mártásként sültekhez is finom.
A rebarbarát valószínűleg mintegy 4500-5000 éve ismerik. Első konkrét írásos nyoma i.e. 2700-ből való, s egy kínai gyógyfüves könyvben található. Őshazája Ázsiában Tibet környékén található, Európában csak az 1700-as évek környékén jelent meg. Közép-Ázsiában közel negyven rebarbara-fajt ismernek.
