Véletlenek pedig nincsenek...
Alig néhány hónapja, hogy edzésprogram alapján nekiálltam a futásnak (fogyókúrás céllal) - és már kezdem élvezni is. Így a cél talán hamarosan eltolódik valami izgalmasabb cél felé :).
És éppen ezen a hétvégén sodort a véletlen egy futóversenyre. Igaz egyelőre nem indulóként, hanem segítő szervezőként.
Igazi inspiráció volt ez nekem.
A 9. (és az előző 8) Dunavarsányi Futónap szervezője, Herendi Péter is talán futni szeret jobban, de nagy lelkesedéssel szervezi a versenyeket: most is volt családi futás, váltó, páros és csapatverseny, görkorcsolyaverseny, félmaraton és 30 km-es futás.
Ő már negyvenen felül kezdett futni, komolyabban akkor, amikor megszületett a kislánya, és 47 évesen úgy érezte, ebből az alkalomból fogadalmat kell tennie. Ez egy maraton lefutása volt. Természetesen teljesítette is! Azóta szenvedélyes futó.
A mai versenyen több korosztályban díjazták a befutókat. És szép számmal voltak nyugdíjaskorúak is.
Talán még nekem sincs késő, hogy 43 évesen belevágjak!
Könnyebb lenne persze a dolgom, ha gyerekkorom óta futnék. Örömmel láttam, hogy voltak ma lelkes gyerekek is az indulók között. A legklasszabb, amikor szülő és gyerekek együtt futnak.
És imádtam az a két romantikus urat, akik pipaccsal a kezükben futottak be a célba. Míg ők megkapták az érmet, a barátnők megkapták a virágot :)
