A legenda szerint kincsek, köztük egy Krisztus-fej van elásva Lyon legnagyobb parkjának füve alatt. Vagy talán valamelyik rózsakertben? Vagy a zsiráfkifutóban? Nem tudni, de az Aranyfej Park (Parc de la Tête d’Or) e nélkül is csodálatos. Ha feltöltődni vágy a turista, hát pár órára betérhet ide.
Franciaország egyik legnagyobb (117 hektáros), 1857 óta látogatható, bekerített parkjában található egy fantasztikus kiállítású és faj- és fajtagazdagságú botanikus kert, csodálatos üvegházakkal, egy tágas, barátságos kiképzésű állatkert, több mesés rózsakert és más ágyások szebbnél szebb növénykompozíciókkal, és a hatalmas füves területek között egy nagy, smaragdvizű tó.
A belépés ingyenes, csak a csónakázásért és a vízibiciklizésért kell fizetni. A zongorázás is díjmentes, csak fel kell keresni a hangszert az egyik pihenőben, és szabad a vásár.
Vannak olyan szerencsés lyoniak, akiknek az erkélye nemhogy a parkra néz, hanem egyenesen belóg a parkba a hárs- és egyéb csodálatos fák, például az óriási, mézillatú virágokban pompázó fák közé.
Biokertészkedés nagyvárosi méretekben
Bioparkról beszélünk, hiszen 2002 óta Lyon közparkjaiban, -terein, városi fenntartású parkjaiban nem használnak semmiféle olyan növényvédőszert, gyomirtót, valamit növekedésserkentőt, trágyát, ami nem állja ki az öko- és bio-címkét. A város vezetése hadat üzent ezzel annak a szomorú statisztikának és gyakorlatnak, miszerint Franciaország Európa legnagyobb, és (az USA, Brazília és Japán után) a 4. legnagyobb szintetikus permetszer-felhasználója. Inkább talajt takarnak, védőnövényeket és -rovarokat, például katicahadakat vetnek be!
Mutatok néhány képet a parkból. Nagyon nagy kár, hogy az illatokat nem tudom közvetíteni, mert a rózsakertben nem csak a látvány volt pompás!
Ha itt belépsz, csak jó dolgok várnak rád!
Például ilyen óriási, illatos virágok fogadnak lépten-nyomon.
Meg kedves, mosolygós krokodilusok.
Ezek a húsevő növények már vérszomjasabbak. De szerencsére üveg mögött tartják őket – legalábbis a vandalizmust megelőzendő (ld. Budapesti Füvészkert).
Húsevők szabadlábon.
A szavannán (mármint a kifutóban) teljes a béke.
Ebben az alpesi kertben a világ összes magashegyi klímájú területéről találunk összefoglalót. Mászni sem kell sokat érte.
Ágyások, tudományos rend szerint.
Bambuszerdő.
Idill, csak úgy mentében.
Séta-, bicikli és -tricikliutak.
A tó.
Egy villanásnyi szecesszió.
Szépséges és különleges tavirózsák a Viktória-házból.
A muskátlisimogató: a leveleket megdörzsölve kell azonosítani, milyen illatú növénnyel van dolgunk. Dörzsöltünk menta-, citrom-, rózsa- és citronella-illatú muskátlit.
Megpihentem a nagy üvegházban egy fatörzsből faragott kis széken.
És a rózsakertek. Ha láttatok már csodát! Én szagoltam is. Nem lehetett betelni a látvánnyal és az illatokkal. Parádés beültetések és pompás, díjnyertes virágok serege.
És végül egy futam a zongorán.
Ezeket a fotókat is - akárcsak a többi lyoni képet - nagylányom és útitársam, Kiss Anna készítette. Köszönöm!